A sértettek az ingatlanukat terhelő jelzálogjog törlése érdekében pénzügyi tanácsadóhoz fordultak, akin keresztül megismerték a vádlottat. B. G. vádlott előadta a sértetteknek, hogy van egy fogorvosi cég, melynek üzletrészét ha a sértettek 1 millió Ft körüli összegért megvásárolják, akkor hitelhez juthatnak, melyből ki tudják fizetni a fennálló jelzálog-hitelüket. A vádlott vállalta, hogy elintézi a cég üzletrészének átruházásával kapcsolatos teendőket, melyhez azonban a vételérár felét, azaz 500.000 Ft-ot át kellett adni a részére, míg a vételár másik fele a társasági szerződés aláírásakor lett volna esedékes. A sértettek elfogadták a vádlott ajánlatát, és átadtak a vádlott részére 350.000 Ft-ot, majd pár nap elteltével a vételár feléhez szükséges további 150.000 Ft-ot. Ezt követően a vádlott különböző indokokra hivatkozva, minthogy a könyvelő díját kell rendezni az üzletrész átruházásához, az ügyvéd munkadíját kell kifizetni az átírás lebonyolításához, további pénzösszegeket kért a sértettektől, így a sértettek összesen 1.240.000 Ft-ot adták több részletben készpénzben a vádlottnak.

A vádlott azonban többszöri ígérgetést követően sem intézte el az üzletrész megvásárlását, az valójában nem is állt a szándékában, később már a sértettek számára elérhetetlenné vált, és soha nem is állt kapcsolatban a hivatkozott fogorvosi kft-vel, valódi szándéka arra irányult, hogy a sértettek pénzét megszerezze.

A vádlott a fenti magatartásával a sértetteket tévedésbe ejtette, és 1.240.000 Ft – meg nem térült – kárt okozott nekik.